Író: Cintia
Eddigi részek: 1.rész
Várható részek: Minden héten változó napokon!
Prológus:
Egyáltalán nem számítottam arra tegnap hogy majd a postás becsenget és mosolyogva adja át a levelet nekem ami bebizonyította hogy ott a helyem a zenész iskolába, így kijelenthettem hogy igen is felvettek! Nem bántam meg hogy az iskola váltás miatt el kellett költöznünk nyáron Veszprémből Budapestre, csak azt bántam hogy vége az általánosnak és Timit se láthattam még el se köszönhettem tőle. Ő volt az általános iskolában a legjobb barátom, a cinkostársam. Amikor beléptem a kapun és elsős lettem akkor ő volt a legelső lány aki megfogta a kezem és minden sorbaállásnál ő volt a párom míg a többiek átnéztek rajtam csak mert az énektanár látott bennem valamit. Sokszor meg is ütöttek a lányok, a fiúk is kicigiztek de Timi jött és rendet tett. Most pedig egy olyan iskolába fogok járni ahol minden diák rendelkezik valamiféle tehetséggel, és ahol minden gyerekeket plusz órában foglalkoztatják az énekléssel, vagy éppen amiben jó. A költözésről csak annyit...hogy egy emeletes és kertes házba költöztünk ami mondhatni Budapest szélén fekszik. A ház nagyon nagy Debrecenben nem hogy emeletes házunk nem volt, de még háznak se neveztem volna azt a valamit. Az is szép volt, de számunkra kicsi. Nagyon csöppé szobám volt, mert Lázár és Dávid kapta a nagyobb szobát mert hát ők ketten vannak. De kik ők? Az idegesítő és balhés kisöcséim akik szeretnek mindig a szobámba tüsténkedni és mindig elvesznek, vagy elrontanak valamit, és persze ha panaszkodok akkor anyuék mindig leszidnak mert hogy "kicsik". De ha már a szüleimnél tartok akkor nagyon szerencsés lánynak mondhatom magam. Mindig segítenek, és mindig meglepnek valamivel így mindent megosztok velük legyen az bármi. Anyu meteorológus így a heti időjárásról is mindig értesít és van hogy reggelente kiírja hogy mit javasol öltözködési téren. Apu pedig ügyvéd, a rossz fiúkat akarja mindig jobb sorsra juttatni ami néha sikerül néha pedig nem. Tegnap a levélen kívül kaptam egy naplót, pedig azt hittem valami jó erősítőt meg mikrofont. De anyu emlékeztetett, hogy másnap még ez sem jut, szóval érjem be ennyivel. Na persze! De a naplóban is van valami jó, hogy leírhatom a gondolataimat amit a két 9 éves kisöcsém nem fog tudni elolvasni, hiszen a kulcs az mindig nálam lesz.
-Vacsora!-nyitott be anyu fehér ajtómon.
Lerohantam vacsorázni jól be is lakmároztam a csirkemellből és a zöldséges rizsből. Majd ezt egy jó forró fürdő követte majd egy hosszas beszélgetés Timivel, amit lehet reggelre jól megbánok ugyan is tutira karikás szemekkel fogok ébredni. Új iskola jövöök!!!
Te jó ég! Le se tudom írni mikor is voltam itt utoljára, leszámítva a mai visszatérésemet már ha lehet ennek hívni. Nem csak ti, nem csak a blog de még magam is elfelejtettem azt hogy ennek a blognak a tagja vagyok, és hogy tartozok jó pár bejegyzéssel. A chat-et meg se néztem, szerintem lett volna pár feladatom az az Kritikám amit bőven írhattam volna. De most azért írom ezt, mert szeretném tudatni veletek nem mentem el, és nem is fogok csak van más blogom, és szeretnék Kritika íráson kívül fejléceket gyártmányozni nektek vagy rendelés gyanánt. Szóval az elmúlt időkben a blogommal, a fejlécek gyártásával és a tanulássál foglalatoskodtam, de ezzel a bloggal pedig semmit. Vissza tértem, és készen vagyok megosztani mindent veletek és készen állok arra is hogy megosszátok blogjaitokat velem, hogy egy jó és kellemes tanácsokat adhassak a kritikáimba. Aktív vagyok írjatok nyugodtan a Chat-be akár ma akár holnap hiszen itt a téli szünet, ami KARÁCSONNYAL jár amit remélem ti is olyan lázzal vártok mint én mert jövő héten már lehet fát állítani és kicsomagolni a kért ajándékokat! :)
