Bonjour!
Most először csinálom ezt, de akkor el is mondom miről van szó! Elhoztam nektek a most készült blogomat. Szeretném ha benéznétek, és beleolvasnátok, és ha esetleg tetszik akkor olvassátok, és iratkozzatok fel! A chat-be vagy a fejezetek alatt kifejthetitek véleményeteket, elfogadok hideget meleget. Mert mindenki a hibájából tanul! :)
Író: Cintia
Eddigi részek: 02 fejezet
Várható részek: Mindennap ( de ha úgy adódig hetente 2x)
Prológus:
Visszatért
A nyár végi napsütés finoman égette az arcomat, és a szellő pedig pofátlanul beletúrt sűrű barna tincseimbe. Lehunytam szemeimet hogy vissza emlékezzek: arra a pillanatokra amikor még a nappaliba társasjátékkal játszottam a fiúkkal, és amikor a négy fiúval körbe álltuk a kádat és öten fürdettük a kutyánkat Foxy-t. Aranyos kiskutyám azonban hamar észhez térített sétáltatás közben, pár percig elbírta azt hogy csak egy helyben állunk és nem foglalkozok vele, de aztán egy jókora nagy határozott rántással sikerült a pórázt kirántania a kezemből. Mindenre vágytam, csak arra nem hogy fussak a kutyám után 37 fokban. De nem tehettem mást, ahogyan csak tudtam szaladtam és kiabáltam a kutyám után. A kutyán kívül senki nem élvezte a szabadságot. Ugyan is Foxy átfutott vagy három virágoskerten, és felborított sok-sok kukát. Kifáradtam, megálltam és ő is. Ránéztem majd hátra döntve a fejemet nagyokat kacagtam rajta. Egy arra jövő idős hölgy morgolódott, de csak azon is nevetni tudtam. Lassan közelítettem a kutyám felé, majd vissza csatoltam rá a pórázt.
-Most megvagy!-simogattam meg a buksiját. Vissza sétáltunk, majd jó alaposan megmostam a kutyus lábát, hogy a nappaliban heverő fehér szőnyeg ne legyen sáros a végig futott virágföld miatt. A lépcsőn Jenna szaladt lefelé, aki a kezében szorongatta sárga, fehér köpenyes egybe részes szoknyámat, ami a munkába kell mint "egyenruha". Megpusziltam, ezzel megköszönve figyelmességét. A nappaliba hagytam Jenna-t, így felfutottam átöltözni és rendbe szedni magamat tíz pernyi fárasztó, és izzasztó futás után. Megfésültem gubancos hajamt, amit a szélnek és a futásnak köszönhettem. Vállamra tettem kék táskámat majd vissza mentem a nappaliba.
-Elmész?-szorította meg a derekamat ölelés közben Jenna.
-Igen!-simogattam meg szőke haját.
-De nemsokár vissza jövök ígérem.-leguggoltam hozzá. Leakasztottam a falról a kocsikulcsomat, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Betettem a kulcsot, elfordítottam gázt adtam majd elhajtottam a ház elől. Tudtam megbánom a kutyás perceimet, mert az órámra pillantva megbizonyosodtam hogy már 7 perce dolgoznom kéne. Beletapostam a gázba. Leparkoltam a kávézó és egybe büfé elé. Idegesen csaptam be a kocsim ajtaját, mintha ő tehetne mindenről.
-A francba!-ejtettem el a kulcsom.
-Tessék! Zayn tekintete találkozott az enyémmel. Örültem neki hogy láthattam. Köztünk nagyon különös kapcsolat alakult ki, egymás támaszai vagyunk és talán a levet is összeszűrtük. Harry és a fiúk persze nem tudnak semmiről még anyuék sem. Csak mi ketten, és a lányok.
-Köszönöm.-mosolyodtam el zavartan. Az agyam mint egy villanykapcsoló úgy kapcsolódott. Nem volt időm enyelegni.
-Mennem kell!-rohantam be a kávézóba. A pulcsimat rögtön levetettem, és az akasztóra tettem akár csak a táskámat. A kötényemet még egyszer szorosan meghúztam, majd beálltam a pult mögé várva a kiszolgálásra. A vállamat Kim érintette meg furcsa tekintettel.
-Mi az?-húztam fel barna szemöldökömet.
-Mi lesz ha vissza jön?-tette csípőre a kezét.
-Mi lesz ha vissza jönnek? -Kim!-öleltem meg.
-Tudom aggódsz, de turnéból van még 1 és fél hónap.-mondtam lebiggyesztett ajkakkal. Kim megvonta a vállát, én pedig mentem is felvenni a rendeléseket. Aztán elgondolkoztam azon amit Kim mondott, mert tudni kell erre még sosem gondoltam, nem is beszéltünk erről Zayn-nel. Mert, ha jobban belegondoltam még csak most ment el Harry és már totálisan a turné végén járnak. A rossz és a jó gondolatok veszekedtek a fejembe míg álltam egy vendég asztala mellett.
-Kisasszony?-szólított. -Hall engem?-hadonászott a kezével is.
-Igen! Persze!-ráztam a fejem, észheztérés gyanánt.
-Egy kávét és két puncsos fánkot.-mondta.-Maga is igyon egy kávét nagyon magára fér!-tanácsolta mosolyogva a férfi. Kiadtam Amanda-nak a sokadik megrendelést majd leültem a piros bőrrel bevont bárszékhez ami a pulthoz volt elhelyezve akár csak a többi kilenc. Azt kívántam bárcsak reggel lenne ahol még az őrült és rossz kutyámmal futkároztam, jobban mondta vagy futottam utána ő pedig örömébe. Az órára néztem, ami 12:00-t mutatott. A fogashoz sétáltam majd a pulóverem zsebébe túrtam. Szünet jött, ami nálam azt jelenti hogy elszívok egy szál cigit egy kávé mellé. Az utóbbit kihagytam. A kávézó falát támasztva leguggoltam. Rágyújtottam és élveztem ahogyan a cigifüst végig cikázott a tüdőmbe majd lazán távozott a számon amikor kifújtam. A 37 fokból hirtelen 20 lett, vagy is csak nekem tűnt annyinak. A hatalmas fekete felhők eltakarta a ragyogó napot és a szél erősen fújni kezdett. Egy hatalmas dörgést már hatalmas esőcseppek követtek. A fejem búbján egyre több cseppet éreztem. Felkeltem, majd beszaladtam. Mire beértem vártak a tálak, amiket bizony magától nem ment ki az asztalokhoz.
-Parancsoljon!-adtam átt. Pár óra elteltével az óra ütött, és az utolsó vendég is ki szálíngózott az ajtón. Kezembe ragadtam a felmosót, meg a vödröt és takarítani kezdtem. Kim és Amanda pedig mosogatott, és az asztalokat takarította.
-Itt van Emily Styles!-hallottam a nevemet.
-Itt!-fordultam meg. A szám elé kaptam a kezem, ezzel elfojtva egy nagy sikítást. Harry állt az ajtóba tárt karokkal. A szemembe könnyek szöktek. Beleborultam Harry karjaiba, és nem akartam soha elengedni. Körübelül öt percnyi ölelés után elengedtem Harry-t aki a lányokat is megölelte.
-Hogy-hogy itt vagytok?-csodálkoztam.
-Niall-nek iszonyatos hasfájása volt, és hányt is.-mondtam.
-De mehetünk?-mutatott kifelé.
-Még ki kell takarítanom....
-Dehogy kell!-vágott közbe Amanda.
-Menj csak.-mosolygott.
-Tényleg?-csillant fel a szemem. Amanda bólintott, majd fogtam is a cuccaim és szaladtam ki mielőtt meggondoltál volna magunkat. A kocsimhoz léptem.
-Te hova mész?-nevetett Harry.
-Hát.-mutattam a kocsimra.
-Limóval megyünk.-nyitotta az ajtaját.
-Holnap eljön érte a menedzser.-kacsintott. Boldogan huppantam be a fekete limuzinba ami nagyon feltűnő volt, és feltűnően közlekedett. A fiúk szorosan megölelgettek kivéve Niall, aki elterült leghátul és nyögdécselt fájdalmában. Haza érve kicsattant örömmel léptem be az ajtón, a fiúkat kint hagyva meglepetés képpen. Anyu a konyhában bíbelődött: sütit sütött, az illatok alapján és a kiáramló lisztpor miatt. Apu akció filemt nézett amiben Vin Diesel játszott. Nem érdekelte egyiket sem, még Jenna-t sem hogy megérkeztem. Az ajtót kinyitottam ismét amira apu felfigyelt. -Kislányom!-mondta figyelmeztető hangnemben.-Jó az az ajtó, nem kell nyitogatni. Én csak a sorra belépő fiúkra mutattam. Anyu sírva ömlött akár csak én a fiúk karjába. Apu is felállt a tv elől és ő is szorosan megölelte fiát és társait. Foxy is befúrta magát a lábakközé.
-Hééé!-állt tétlenül Jenna. Eloszlottunk a fiúktól, és tekintetünket a kis szőkére szegeztünk. Hatalmas mosollyal az arcán ugrott fel Harry karjaiba.
-Jó hogy megjöttél!-suttogta. Nekem pedig ezek után gyomor görcsöm támadt amikor Anya és Harry Zayn-t szapulták. Letörten cammogtam fel a szobámba. Mi lesz most?....
A nyár végi napsütés finoman égette az arcomat, és a szellő pedig pofátlanul beletúrt sűrű barna tincseimbe. Lehunytam szemeimet hogy vissza emlékezzek: arra a pillanatokra amikor még a nappaliba társasjátékkal játszottam a fiúkkal, és amikor a négy fiúval körbe álltuk a kádat és öten fürdettük a kutyánkat Foxy-t. Aranyos kiskutyám azonban hamar észhez térített sétáltatás közben, pár percig elbírta azt hogy csak egy helyben állunk és nem foglalkozok vele, de aztán egy jókora nagy határozott rántással sikerült a pórázt kirántania a kezemből. Mindenre vágytam, csak arra nem hogy fussak a kutyám után 37 fokban. De nem tehettem mást, ahogyan csak tudtam szaladtam és kiabáltam a kutyám után. A kutyán kívül senki nem élvezte a szabadságot. Ugyan is Foxy átfutott vagy három virágoskerten, és felborított sok-sok kukát. Kifáradtam, megálltam és ő is. Ránéztem majd hátra döntve a fejemet nagyokat kacagtam rajta. Egy arra jövő idős hölgy morgolódott, de csak azon is nevetni tudtam. Lassan közelítettem a kutyám felé, majd vissza csatoltam rá a pórázt.
-Most megvagy!-simogattam meg a buksiját. Vissza sétáltunk, majd jó alaposan megmostam a kutyus lábát, hogy a nappaliban heverő fehér szőnyeg ne legyen sáros a végig futott virágföld miatt. A lépcsőn Jenna szaladt lefelé, aki a kezében szorongatta sárga, fehér köpenyes egybe részes szoknyámat, ami a munkába kell mint "egyenruha". Megpusziltam, ezzel megköszönve figyelmességét. A nappaliba hagytam Jenna-t, így felfutottam átöltözni és rendbe szedni magamat tíz pernyi fárasztó, és izzasztó futás után. Megfésültem gubancos hajamt, amit a szélnek és a futásnak köszönhettem. Vállamra tettem kék táskámat majd vissza mentem a nappaliba.
-Elmész?-szorította meg a derekamat ölelés közben Jenna.
-Igen!-simogattam meg szőke haját.
-De nemsokár vissza jövök ígérem.-leguggoltam hozzá. Leakasztottam a falról a kocsikulcsomat, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Betettem a kulcsot, elfordítottam gázt adtam majd elhajtottam a ház elől. Tudtam megbánom a kutyás perceimet, mert az órámra pillantva megbizonyosodtam hogy már 7 perce dolgoznom kéne. Beletapostam a gázba. Leparkoltam a kávézó és egybe büfé elé. Idegesen csaptam be a kocsim ajtaját, mintha ő tehetne mindenről.
-A francba!-ejtettem el a kulcsom.
-Tessék! Zayn tekintete találkozott az enyémmel. Örültem neki hogy láthattam. Köztünk nagyon különös kapcsolat alakult ki, egymás támaszai vagyunk és talán a levet is összeszűrtük. Harry és a fiúk persze nem tudnak semmiről még anyuék sem. Csak mi ketten, és a lányok.
-Köszönöm.-mosolyodtam el zavartan. Az agyam mint egy villanykapcsoló úgy kapcsolódott. Nem volt időm enyelegni.
-Mennem kell!-rohantam be a kávézóba. A pulcsimat rögtön levetettem, és az akasztóra tettem akár csak a táskámat. A kötényemet még egyszer szorosan meghúztam, majd beálltam a pult mögé várva a kiszolgálásra. A vállamat Kim érintette meg furcsa tekintettel.
-Mi az?-húztam fel barna szemöldökömet.
-Mi lesz ha vissza jön?-tette csípőre a kezét.
-Mi lesz ha vissza jönnek? -Kim!-öleltem meg.
-Tudom aggódsz, de turnéból van még 1 és fél hónap.-mondtam lebiggyesztett ajkakkal. Kim megvonta a vállát, én pedig mentem is felvenni a rendeléseket. Aztán elgondolkoztam azon amit Kim mondott, mert tudni kell erre még sosem gondoltam, nem is beszéltünk erről Zayn-nel. Mert, ha jobban belegondoltam még csak most ment el Harry és már totálisan a turné végén járnak. A rossz és a jó gondolatok veszekedtek a fejembe míg álltam egy vendég asztala mellett.
-Kisasszony?-szólított. -Hall engem?-hadonászott a kezével is.
-Igen! Persze!-ráztam a fejem, észheztérés gyanánt.
-Egy kávét és két puncsos fánkot.-mondta.-Maga is igyon egy kávét nagyon magára fér!-tanácsolta mosolyogva a férfi. Kiadtam Amanda-nak a sokadik megrendelést majd leültem a piros bőrrel bevont bárszékhez ami a pulthoz volt elhelyezve akár csak a többi kilenc. Azt kívántam bárcsak reggel lenne ahol még az őrült és rossz kutyámmal futkároztam, jobban mondta vagy futottam utána ő pedig örömébe. Az órára néztem, ami 12:00-t mutatott. A fogashoz sétáltam majd a pulóverem zsebébe túrtam. Szünet jött, ami nálam azt jelenti hogy elszívok egy szál cigit egy kávé mellé. Az utóbbit kihagytam. A kávézó falát támasztva leguggoltam. Rágyújtottam és élveztem ahogyan a cigifüst végig cikázott a tüdőmbe majd lazán távozott a számon amikor kifújtam. A 37 fokból hirtelen 20 lett, vagy is csak nekem tűnt annyinak. A hatalmas fekete felhők eltakarta a ragyogó napot és a szél erősen fújni kezdett. Egy hatalmas dörgést már hatalmas esőcseppek követtek. A fejem búbján egyre több cseppet éreztem. Felkeltem, majd beszaladtam. Mire beértem vártak a tálak, amiket bizony magától nem ment ki az asztalokhoz.
-Parancsoljon!-adtam átt. Pár óra elteltével az óra ütött, és az utolsó vendég is ki szálíngózott az ajtón. Kezembe ragadtam a felmosót, meg a vödröt és takarítani kezdtem. Kim és Amanda pedig mosogatott, és az asztalokat takarította.
-Itt van Emily Styles!-hallottam a nevemet.
-Itt!-fordultam meg. A szám elé kaptam a kezem, ezzel elfojtva egy nagy sikítást. Harry állt az ajtóba tárt karokkal. A szemembe könnyek szöktek. Beleborultam Harry karjaiba, és nem akartam soha elengedni. Körübelül öt percnyi ölelés után elengedtem Harry-t aki a lányokat is megölelte.
-Hogy-hogy itt vagytok?-csodálkoztam.
-Niall-nek iszonyatos hasfájása volt, és hányt is.-mondtam.
-De mehetünk?-mutatott kifelé.
-Még ki kell takarítanom....
-Dehogy kell!-vágott közbe Amanda.
-Menj csak.-mosolygott.
-Tényleg?-csillant fel a szemem. Amanda bólintott, majd fogtam is a cuccaim és szaladtam ki mielőtt meggondoltál volna magunkat. A kocsimhoz léptem.
-Te hova mész?-nevetett Harry.
-Hát.-mutattam a kocsimra.
-Limóval megyünk.-nyitotta az ajtaját.
-Holnap eljön érte a menedzser.-kacsintott. Boldogan huppantam be a fekete limuzinba ami nagyon feltűnő volt, és feltűnően közlekedett. A fiúk szorosan megölelgettek kivéve Niall, aki elterült leghátul és nyögdécselt fájdalmában. Haza érve kicsattant örömmel léptem be az ajtón, a fiúkat kint hagyva meglepetés képpen. Anyu a konyhában bíbelődött: sütit sütött, az illatok alapján és a kiáramló lisztpor miatt. Apu akció filemt nézett amiben Vin Diesel játszott. Nem érdekelte egyiket sem, még Jenna-t sem hogy megérkeztem. Az ajtót kinyitottam ismét amira apu felfigyelt. -Kislányom!-mondta figyelmeztető hangnemben.-Jó az az ajtó, nem kell nyitogatni. Én csak a sorra belépő fiúkra mutattam. Anyu sírva ömlött akár csak én a fiúk karjába. Apu is felállt a tv elől és ő is szorosan megölelte fiát és társait. Foxy is befúrta magát a lábakközé.
-Hééé!-állt tétlenül Jenna. Eloszlottunk a fiúktól, és tekintetünket a kis szőkére szegeztünk. Hatalmas mosollyal az arcán ugrott fel Harry karjaiba.
-Jó hogy megjöttél!-suttogta. Nekem pedig ezek után gyomor görcsöm támadt amikor Anya és Harry Zayn-t szapulták. Letörten cammogtam fel a szobámba. Mi lesz most?....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése