#3 Blogajánló.-Without Shadow

Sziasztok, egy blogajánlót hoztam nektek:) Remélem tetszeni fog! Ha kérdésetek van szóljatok! Valamikor még jelentkezek egyéb mással! :) Addig is jók legyetek! ;) (ha ki kell valamit javítani szólj Barbi!)

Blog címe: Without Shadow

Író: Barbara 

Eddigi részek:1.évad:26 fejezet.

-2.évad:19.fejezet

Műfaj:Misztikus

Történetről:
Barbara Cartland jól tudta, hogy ha a rendezői álmát akarja valóra váltani, akkor a Donna Wisemanben a helye. Árnyékvölgy legjobb bentlakásos iskolája híres a jó képzéseiről. Az elején nehezen találja a helyét, ráadásul már első nap belekötnek. Igyekszik láthatatlanná válni, kerülni a konfliktusokat, és problémamentesen barátkozni. Ám arra egy cseppet sem számított, hogy valami megmagyarázhatatlan érzés lengi körül. Hol egyenesen retteg az egyik csoporttársától, máskor pedig mágnesként vonzza. A háttérben valami különös, valami gonosz dolog zajlik. Tárgyak kezdenek el körülötte mozogni, ijesztő rémálmok gyötrik. Valami van benne, beszél hozzá, átveszi felette az irányítást, és a halálát kívánja. Vajon minden igaz, amit eddig maga mögött hagyott? Vagy örökké árnyék nélkül kell élnie?

Bevezető:
„Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronzszínben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak. Ekkor jelent meg a vörös hold gyermeke, s izzó tekintetét beleégette az emberek elméjébe, nem kegyelmezve gyermeknek vagy asszonynak, kínok közt hagyta kárhozni lelküket. Irgalmat nem ismert, csak pusztulást és vért, mely világunk szenvedésének végső beteljesedését hozzá magával a Pokol Hercegének oldalán… „ (Catara jóslatai, részlet)

*** 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország Európa szívében. Egy egyszerű földdarab hegyekkel körbe véve, síksággal a közepén, melyet folyók hada szelt több részbe. A babonák és a hiedelmek kis hazájaként ismerték, több évezredes múlttal a háta mögött. A neve, Carpania. A középkor idején egy sötét jóslat árnyékolta be az emberek életét, melytől minden nap rettegve tértek nyugovóra. Egy jóslat, mely a Véget mondta el, a halandók és halhatatlanok végső pusztulását. A félelem támadásba torkollott, a sötétség hatalma elárasztotta lényeivel az országot, majd a kontinenst. Az egyház kezdett el harcolni a Sátán ivadékai és csatlósai ellen, de erejük csekély volt a sötétségéhez képest. Égi katonák ereszkedtek le az emberek közé, akik erős férfiakat jelöltek meg, hatalmat adtak és különleges erőt, melyet egész vérvonaluk végig hordozhatott. Csupán csak így voltak képesek csírájában elpusztítani a gonoszt. A győzelmük után Istenekként tisztelték a kiválasztottakat, ellátták őket minden földi jóval, az ujjuk köré csavarták az embereket, néhányuk vissza is élt a hatalmával. Ezt pedig az egyház nem nézte jó szemmel. Szekták alakultak ki, melyek irtani kezdték az égi kiválasztottakat, gyermekeiket elrabolták, otthonaikat felégették. A fogságba ejtett gyermekeket titkon maguk nevelték fel és képezték ki, így a létezésükről a világ megfeledkezett. Az idő elteltével, az ország ugyan úgy fejlődött, ahogy a többi. A jóslat létezése egyre homályosabbá vált, a különleges erejű emberek pedig rejtőzve, vagy alkalmazkodva élte hétköznapi életét. Titkos rendek alakultak a démonok, vámpírok és egyéb sátáni szörnyek elpusztítása érdekeben, és az éj sötét leple alatt védték a már tudatlan népet. Ők voltak az Égi Vadászok. Ezzel egy időben Catara jóslatai valósnak bizonyultak, ugyanis az Alvilág seregében volt egy nő, aki a teremtés erejét kapta, és volt egy férfi, aki meg a pusztításét. A sötét erők oszlopos tagjaivá váltak, közös megbízásokkal. A nő boszorkány volt, a férfi pedig egy démon, mindketten fiatalok és rendkívül erősek voltak, ahogy az egymás iránti vonzódásuk is. Egy meggondolatlan tett, egy elátkozott napon, mely megpecsételte kettőjük és a világ sorsát. Szerelmük megfogant gyümölcse, a vörös hold gyermeke, világra jött és elpusztítja a halandók és a halhatatlanok földjét, ha valaki nem cselekszik időben, és nem teszi a földdel egyenlővé, mielőtt még eljön érte a Pokol Hercege, aki felkarolja és a jóslat beteljesedésének útjára tereli.

0.fejezet:
Zörögve húztam végig magam után a cuccaimmal teli bőröndömet. A tornacsukám sarka minden egyes lépéssel a folyosó szürke burkolatát súrolta, ezzel még egy csoszogó hanggal ékesítettem az amúgy is hangosra sikeredett bevonulásomat. Bal kezemben tartottam azt a papír köteget, ami segített az új iskolám eligazodásában. Összegyűrtem izzadó tenyeremmel, párszor le is ejtettem már, és természetesen sikerült rálépnem, így az első oldalon, a suli épületrajzán kívül, egy hatalmas cipő lenyomat gyönyörű képe látszódott. Fél szemem az iskola folyosóját, a másik pedig a papíron lévő útvonalat kémlelte. Igyekeztem nem foglalkozni a körülöttem lévő diákokkal, akik úgy bámultak utánam, mintha még sohasem láttak volna fehér embert. Bár valószínűleg a késői beköltözésem volt az oka, ugyanis már két napja elkezdődött a tanítás, de apámnak csak nem rég sikerült elintéznie a papírjaimat, hogy idejöhessek. Eléggé elveszetten kerestem az iskolához tartozó kollégiumi részt, ahol a szobám rejtőzködött. A rajz jelölt egy átjárót, ami azon a folyosó részen, ahol én tartózkodtam, nem létezett. Megálltam, egy mély sóhajtás kíséretében beletúrtam derékig érő barna hajamba, azután forgatni kezdtem remegő kezeimben azt az átkozott épületrajzot. Hogy a francba van ez? Lehet, fordítva néztem eddig? – Szia! Bocsi, ne haragudj! Tudsz nekem segíteni? – szóltam oda a pár lépéssel előttem lévő szőke hajú lánynak, aki éppen a fal mentén húzódó szürke, vas szekrények egyikében matatott. Megrángatva húztam hozzá a bőröndömet. A lány felnézett, becsukta szekrényének ajtaját és zöld szemeivel tetőtől talpig felmérte a külsőmet. Igen, amolyan lenéző stílusban. Inkább nem foglalkoztam ezzel a kedvesnek nem mondható gesztussal, jól nevelt lány módjára inkább barátságosan rámosolyogtam. – Szóval, te lennél az új diák? – vonta fel szemöldökét és újra végig nézett rajtam. – Igen – bólintottam. – Meg tudnád nekem mondani, hogy jutok a szobámhoz? Nem nagyon igazodok ki ezen a rajzon – lendítettem meg a kezemben lévő papír köteget, mire ő a mutató ujjával lazán a mögötte lévő lépcsőre mutatott. – A másodikon van az átjáró – tette hozzá monoton hangon. – Köszönöm – mosolyodtam el, de a lány csak egy grimaszt vágott, majd elindult a saját útjára, én pedig a lépcső irányába. Kezemmel erősen megmarkoltam bőröndöm fülét, a lépcsőnek háttal állva, elkezdtem fokonként felrángatni a táskámat. Eléggé megpakoltam, ujjaim teljesen elfehéredtek, mire a második lépcsőfokra feltornásztam. Hallottam, hogy mögöttem valaki vágtatva halad lefelé. Igyekeztem arrébb húzódni mire az illető leérne hozzám, hogy kényelmesen elférjen. Először egy fekete tornacsukát pillantottam meg, pont olyat, mint amilyen az enyém, azután egy fekete szűkített szárú farmernadrágot, szürke cipzáros pulóvert, és ahogy a végére értem, egy világos kék szempárral találkozott a pillantásom. A srác megtorpanva állt meg a lépcsőfordulóban. Végig nézett rajtam, egyik kezével fekete, tépett fazonú hajába túrt, a másikkal pedig a bőröndömre mutatott. – Segítsek? – Azt nagyon megköszönném – villantottam felé egy ezerwattos vigyort. Milyen udvarias fiú! Teljesen elképedtem, hogy magától felajánlotta a segítségét. A srác könnyedén felkapta a táskámat és a második emelet felé cipelte. – Miért nem a liftet használtad, mint mindenki más? – szakította félbe a köztünk lévő kínos csendet. Hangja kellemesen és dallamosan csengett füleimben. Finom kölnije lengte be a körülöttünk lévő levegőt, melyet akaratlanul is egyre mélyebb lélegzetvétellel szívtam be, hogy tovább élvezhessem az illatát. – Itt van lift? – elcsodálkoztam. – Persze, a másik oldalon. – Nem nagyon csípem a lifteket. Bepánikolok tőle – vallottam be. – Az nem valami jó – együtt érzően lebiggyesztette a szája szélét, majd lerakta a bőröndömet, ahogy felértünk a kívánt szintre. – Amúgy Martin Smith vagyok – nyújtotta felém jobb kezét. – Barbara Cartland – bemutatkoztam úgy szint, mikor kezet ráztam vele. Ahogy a fiú kezéhez értem, bőrének puha tapintásától különös érzés futott végig a hátamon, ahhoz hasonlított, mint mikor kirázza az embert a hideg, csak ez ijesztő érzéseket váltott ki belőlem. – Te is a B osztályba fogsz járni, ugye? – érdeklődött kedvesen. – Igen – bólintottam. – Akkor majd az órán találkozunk. Ne késs sokat! Most sietek – rám mosolygott, majd ismét elindult lefelé a lépcsőn. – Ja és üdv a Donna Wisemannben! – kiáltott még hátra a válla fölött. – Köszönöm a segítséget! – hálálkodtam. Első találkozásra nagyon szimpatikusnak és barátságosnak véltem. Akaratlanul is vér szökött az arcomba, ahogy a finom illatára és a mosolyára gondoltam. Igyekeztem a feladatomra koncentrálni, elindultam az előttem lévő táblán jelzett nyíl irányába, ami az átjáró helyét jelezte. Könnyen és gyorsan siklottam végig a rövid kis keskeny folyosó részen. Itt már bordó padlószőnyeg borította a földet, így szinte hangtalannak tűnt a bőröndöm kereke. Újra a papíromra pillantottam, ahol tollal ráfirkantották a szobám számát, a 200-t. Az ablakon beáramló fény teljes egészében megvilágította a kollégium belsejét, szép és világos, nap-sárgára festett fala pedig kiemelte a cseresznyefa színű ajtókat és a rajta lévő aranyozott számokat. Finom virág illat csapta meg az orromat, ahogy végig haladtam a folyosón, talán rózsáé lehetett, arra hasonlított a leginkább. A szobámat gyerekjáték volt megtalálnom, a hozzá való kulcsot már egy kicsit kevésbé. Tapogatni kezdtem a farmerom zsebeit, ütögettem, végül egyesével elkezdtem kipakolni belőle, a papírfecnitől elkezdve a használt zsebkendőig mindent elővettem, mire végre az ujjaim közé akadt a vékony kis fém karika, amin a kulcsom lifegett.


Ha egy misztikus blogra vágysz és sok izgalmat szeretnél, ezt a blogot neked találták ki! Nézz be, olvasd el és ha tetszik írj Barbinak vagy iratkozz fel a blogjára, hogy tudja mennyire szeretik a blogját! :)) Legyél te is részesen ennek a blognak a történetében!:)